„Ha valakire „figyelmet szentelünk”, ez azt jelenti, hogy odaadjuk magunkat neki.
De azt is jelenti, hogy valami fontosat föláldozunk magunkban – érte.
Szent és szentelés szétválaszthatatlan – szent az, aki odaadta magát.
A szentté avatással elismerik, hogy az ember valóban odaadta magát.
Manapság már nem gondoljuk, hogy ez ilyen egyszerű: a tömjénfüst, a gyertyák, a látványos külsőségek, az égre fordult szemek s a régi festők mennybe emelkedő, aranyglóriával koronázott fájdalmas lényei elfedik előlünk a hétköznapi igazságot.
A szent és profán között az a különbség, hogy a szent odaadja magát – a profán nem.
A szent tud áldozatot hozni – a profán nem.
A profán megtartja azt, amit a szent odaad.
Megtartja, mert a profán magának él.
Az, hogy mit tart meg: a biztonságát, a vagyonát, az életét, vagy a figyelmét, az áldozatnak csupán a mértékét mutatja, s nem a lényegét.
Mi, profán, „világi” emberek nem tudunk másokra figyelni.
Sajnos. Megtartjuk magunknak… csak magunkra figyelünk.
S mint később kiderül, magunkra is rosszul.
Görcsbe szorult marokkal őrizzük azt, akit úgy hívunk, hogy „én… én… Én”, és nem tudjuk figyelmünket „megszentelni” – az- az: nem tudjuk figyelmünket másoknak adni, másoknak áldozni, akiket úgy hívunk: „te… te… Te.””
Első nap az utóbbi hetek tematikájának megfelelően alsótest centrikus. A tényleges munkát megelőző rávezető rész továbbra is három gyakorlat, ugyanennyi körben és tízes ismétlésszámokkal. A rákfekvőnél fokozott mellkasi igénybevétel mellé párosult némi csípőhorpasz és combfeszítő munka a végpontokon történő lábkiemeléseknél, akárcsak a pisztolyból való felállásnál. Az egylábas KFJ- nél már fordult az arány. A felállásnál jelentkezett az erős csípő és láb igénybevétel, míg a felsőtestre arányaiban jóval kisebb munka hárult a felállást megelőző lendületvételi fázisban. A térdín, combhajlító és gerinc menti nyújtó hatás a felhúzásra, míg az asszimetrikus, egylábas forma a pisztolyra utalt diszkréten. A harmadik bemelegítő gyakorlat, a predatornál fokozott dinamika mellett már összeértek az arányok. A vízszintes combtartás a szűkguggolás kézisúlyzóval alsó pontjára, míg a fokozott felsőtesti munka (rákfekvőnél is) a “büszke” mellkasra és vállövi tartásra utalt (felhúzásnál is). A törzs intenzív hasi (ventralis) szerepvállalása a fő rész erős támaszára, míg a háti (dorsalis) sík inkább nyújtásnak kitett képletei a helyes alsótesti tartásra (rákfekvő lábkiemelésével és KFJ hátragördülésével is) utaltak.
A fő rész három blokkjában lépcsőzetesen mélyülő excentrikus fázis. A szűk guggolás zárt combtartása (combfeszítők külső szélének igénybevétele) miatti csípőkorláttal vízszintes combig biztosítható a megfelelő háttartás. További süllyesztés a görbe, “cserebogár hát” kialakulásával a gerinc (columna vertebralis), főleg ágyéki csigolyái (vertebrae lumbales) között elhelyezkedő porckorongok egyenetlen terhelésével jár (Igaz ez az állva végzett, függőleges terheléssel járó gyakorlatokra, pl. nyomás, FFG. Csak ott az ellenkező irányú terhelés, a hiperextenzió miatt áll fenn. Olyankor a hasizmok fokozott kontrakciójából eredő csípő hátrabillentés adhat kellő támaszt.) A lépcsőzetes súlynövekedéssel ellentétesen csökkentek az ismétlésszámok (melyek összege a rávezetés sorozataiban végzettekkel megegyező), így adva lehetőséget az utolsó fokokon elhelyezkedő ellenállások mozgatására és az összes munkára bírható izomrost eliminálására. A kézisúlyzóval történő felhúzásnál már nyitottabb terpesz és csípő, így jóval nagyobb bejárt mozgástartomány és a pozícióból eredő fokozottabb belső combi igénybevétel. Végül egylábas guggolás zárta a csípőfeszítések sorát, mely az előfárasztásnak köszönhetően fokozott éberséget kívánt a kritikus leengedési fázisban.
Piramis rendszer: Módszer, mely tömegnövelésre és erőfejlesztésre egyaránt alkalmas. Az első sorozat könnyű súllyal kezdődik, mely körülbelül 10 RM- et jelent (tíz ismétléses maximum, 02. hét leírás). A súlyt ezután fokozatosan emeljük az ismétlésszám csökkentése mellett. Ennek ellentéteként alkalmazható a fordított piramis rendszer, mely a legnehezebb súllyal kezdődik és fokozatos csökkentése mellett jutunk el a magasabb ismétlésszámig. Ezen utóbbi módszer kiváltképp alapos bemelegítést kíván.
Második nap szintén eleget téve az utóbbi heteknek: girya. Erőállóképességi gyakorlatlánc, melyen belül a gyakorlatok sorrendje a front guggolás (akkor a fokozottan intenzív hétfői erő- lábnap és a hozzá tartozó négy perces időtartam miatt maradt ki) elhagyásával megegyezik az előző hét girya munkájával. Fordított piramis az első nappal való kapcsolódásért, ám az erőállóképességi köntös miatti állandó ellenállással, az egyénre bízott határig. Napi zárásként a hetet és alapvetően a munkánkat uraló, főleg erőhatásoknak ellenálló, statikus törzsi (A természetes biomechanikai működés is ezt kívánja meg. Hasi, parietalis zsírt pedig nem „hasazással”, hanem sokoldalúan képző, intenzív tréningel és általános kalóriadeficittel „égetünk”.) igénybevételt kiegészítő hasizom. A pozitív hasprésnél jelentkező mellkas síkjának a mennyezet síkjához történő közelítésének (tehát nem bordák csípő irányába történő „görgetése, préselése”), a gyertya, medence síkjának ugyanezen irányú emelésével való (tehát nem a csípő bordák irányába történő „görgetése, préselése” mint a negatív hasprésnél. Ezért inkább a gyertya- szerű mozdulat az ideális párja a pozitív hasprésnek) harmonizálásának képében.
Egy felnőtt ember gerincén nyílirányban négy görbületet különítünk el. A nyaki és ágyéki szakasznál található előredomborodás az úgynevezett lordosis és a háti és keresztcsonti szakasznál található hátradomborodás a kyphosis. A gerinc mentén előfordulhatnak kisebb görbületek homlokirányban is. A gerinc mozgékonyságát a szomszédos csigolyák között elhelyezkedő porckorongok biztosítják, hiszen a csigolyák közötti izületek rendkívül feszesek. Ezen porckorongok rugalmassága miatt létrejövő elmozdulások összeadódva széles terjedelmű mozgásokat tesznek lehetővé, míg a gerinc különböző szakaszai eltérő mozgékonyságúak. A legszabadabb a nyaki szakasz. Az ágyéki már behatároltabb, míg a legkevésbé mozgékony a gerinc háti része. Ezen mozgásokról részletesebben a 6. héten.
Utolsó napon a megfelelő arányok miatti ismételt erő elemek. Szintén három gyakorlatos, három körös, tíz ismétléses előkészítés. A féregfekvő, most rövidebb tartományban, a 2. héten szereplő tűfekvő integrálásával, ám annál intenzívebb vállizom igénybevétellel a fekvenyomás és felhúzásra való utalásért. Másodikként rugó a felhúzás kiindulóhelyzetének megfelelő térdszögben. Robbanékony mozdulatok, mint ahogy a nagy súllyal kivitelezett gyakorlatok indításánál is történik (nagy sebességű izom összehúzódás melyet a külső ellenállás mértéke lassít), csak az egyéni határhoz közeli ellenállás miatt látszik lassúnak a mozdulat. Zárásként kibontakoztatott, teljes tartományban való felugrás húzta tovább az egyre hevülő szálakat.
A fő részben teljes testes igénybevétel az alapokkal, zárva a legalaposabb bemelegítést kívánó elemeléssel.
Kurunczi Szilárd