Mázsaház

“Akit szeretünk, azt gondozzuk. Önmagunkat is. Megmossuk magunkat. Sőt, még egy halottat is megmosdatunk, hogy túlvilági utazását jó illattal, tisztán kezdje el. Ha kellemetlen a szagom, azt jelenti, hogy önmagammal nem vagyok jó viszonyban. Lemondtam magamról. Föladtam, hogy önmagamat megcsináljam.

Vagyis ilyenkor nem is mások rossz szaga taszít bennünket, hanem inkább az a lelki tulajdonságuk, hogy elhagyták magukat. Hogy büdösen is jók maguknak. Romlanak, és nem zavarja őket.”

“Az illatok üzennek.

És a szagok is.

Bűzös az, ami romlik. A pokolnak, mondják, ilyen a szaga. Nagy pokoljárók mind erre az elviselhetetlen szagra panaszkodnak. Az ember, aki önmagát “elhagyta”: büdös lesz. Megromlik. Ennek a romlásnak a bűzét érezni a pokolban. Nem lehet semmivel sem elnyomni – a bűzt nem lehet elhazudni.”

A második első nap

A felépítésében rokonságot mutató első és második napon folyamatos visszautalás a biztos pontot jelentő első gyakorlatra, melyek végzése közben rendíthetetlenül suttogták az akkor még ködös levegőjű jövendőt. A predator robbanékony indításánál és érkezésénél a mellkasra háruló terhelés, a KFJ- ból átugrásnál pedig a magasból tehetetlenül érkező test talajfogása.

Harmonikus illeszkedés a 33. héten, ezeket “követően” harmadik napon végzett hibriddel. Ott szintén fix ismétléssel, ám ellenállással végzett első feladat és a jelenlegi második naphoz hasonlóan folyamatosan változó, egy izomcsoporton pásztázó második gyakorlat. Viszont a mostani első nappal ellentétben nem csökkenő, hanem növekvő számban.

Első nap a fáradás fokozódásával fordított arányosságban csökkent ezen említett pont előfordulásának a száma. Az összmennyiségét tekintve pont fele annyiszor végzendő második összetevő a ragadozóhoz hasonlóan robbanékony indítást követelt és már plusz ellenállással vitte tovább a vízszintes combig előkészített talajfogás mélységét. Az onnan történő dinamikus felemelkedés a lábakat zökkentette ki az előbbi fix térdszöget jelentő támadásból, míg a gyakorlat csúcspontját jelentő lökés a vállak és karfeszítők törzsre merőleges irányú erőkifejtését egészítette ki az itt már törzzsel azonos síkba eső terheléssel.

A második blokkban is csökkenő tendencia. Mindkét gyakorlatnál az egyenes hasizom (37. hét) alsó, tapadási pontjához közeli területeket érintő “fokozottabb” összehúzódás. Először begubózott gördülő mozgással, míg másodikként már a görcsös pozíció oldását követően kifejlődött példányként, nagyobb erőkart jelentő nyújtott lábbal utaltunk mind az első párosnál, mind az utolsó napon szükséges erős törzsre.

Második nap: Fix pont és a lábak hátravitelénél nyújtó hatás a második feladatoknál terhelést kapó, gerinc mellett futó mély izmokra.

Elsőként pászta, ahol statikus mélyháti feszülés az erőkifejtést tápláló forrásként. Majd a súlyt a magastartásban történő talajtól való elemeléshez lapocka környéki hát, tricepsz hosszú fej és oldalsó delta munka. A törzs mellé záráshoz plusz széles hátizom és hátulsó delta, míg a kiinduló helyzethez történő visszatérésnél elülső delta, trapéz (csuklyásizom) nyaki rész és lapockaemelő összehúzódás.

m. levator scapulae (Lapockaemelő izom

A I- IV. nyakcsigolya (vertebrae cervicales) harántnyúlványán eredő, a csuklyásizom, a nyak két oldalán elhelyezkedő izom.

Tapadási pontja a lapocka (scapula) felső szögletén található.

Működése során rögzített váll esetén emeli a vállat és rögzített lapocka (scapula) esetén a nyakat saját oldala felé, kétoldali izomműködés során a nyakat hátrafelé húzza.

Másodikként döntött törzsű evezés. Ám most, az ennél a felső madár fogásnál szokásos mellkashoz és a Yates- evezésnél megszokott köldökhöz húzás közé eső területre. Így terelve a hatást a gerinc mentén a pásztához képest lejjebb fekvő régiók felé.

Végül egykaros fűrész állásban, a már egészen lent fekvő, a széles hátizom eredési pontjául szolgáló VIII- XII. hátcsigolya síkjába eső részekért.

Harmadik nap: A jóslatra bólintva mellizom centrikus összeállítás. Méghozzá tovább folytatva a 42. héten még talajon megkezdett két lábra emelkedés folyamatát, a héten napról napra magasabbra törve a levegőben.

Persze a levegőbe emelkedéshez egy hosszú folyamat vezet, ezt jelképezte a légfekvőt megelőző öt kör.

Robbanékony széles és szűk fekvőtámasz a mellizom szegycsont (sternum) és tapadás környéki részeiért (27. hét). Utána egyből térfogatnövelő tartományban végzett fekvenyomás. A 46. hét után most már step- padon a tovább növelt mozgástartományért. Ezt követték a pincebogár saját súllyal végzett, pumpa szerű mozdulatai a teljes tartományban már az első két típusú mozdulatsorral kimerített toló és feszítő izmok hátramaradt ép részeinek “eltiprására”.

Végül a csípőtolásos húzódzkodás a gyakorlat alap formájának szabályos kivitelezéséhez szükséges mellkasi vezetést hivatott hangsúlyozni a héten domináns, törzsre merőleges háti terhelésre most azonos síkban végzett válaszként. Míg a blokk teljesítése után következő 100- as ismétléssel végzett légfekvő ellentétesen, ezen terület hajlításával folytatta robbanékony vonalon a hét elején még talajon és hanyatt fekvésben megkezdett hasi igénybevételt.

Kurunczi Szilárd